Az atommag forgása megtanult elektromos mező segítségével szabályozni
Az N. által feltett hipotézis Blombergen (1981-es Nobel-díjas), amely szerint megengedhető, hogy egy atommagot ne csak mágneses, hanem egy elektromágneses mező is kísérletileg megerősítette egy sikertelen (de mivel nagyon sikeresnek bizonyult) során kísérlet.
Így egy tökéletes felfedezés a kvantum számítógépeket és a rendkívül érzékeny elektromágneses érzékelőket egy új fejlődési szakaszba hozza. Ezt állították az ausztráliai UNSW Egyetem képviselői.
Mi a magmágneses rezonancia
Tehát a tudósok olyan hatással dolgoztak, mint a magmágneses rezonancia (NMR), amelyet elméletileg még 1938-ban írtam le I. Rabi, és gyakorlatilag 1946-ban megfigyelte F. Bloch és E. Purcell.
A hatás lényege abban rejlik, hogy ha mágneses teret alkalmazunk egy olyan anyagra, amelynek nem null mágneses magjai vannak pillanat (ez azt jelenti, hogy az elektromos töltés látszólag "forog a maghoz képest), majd az anyag magjainak mágneses momentumai átirányítva.
És kiderült, hogy egy ilyen anyag vagy rezonánsan elnyeli, vagy éppen ellenkezőleg, rögzített frekvencián bocsát ki elektromágneses energiát.
Igen, ezt a hatást hosszú ideje sikeresen alkalmazzák, például olyan eszközökben, mint az MRI (mágneses rezonancia képalkotás).
De 1961-ben a tudományok doktora és Blombergen professzor hangot adott annak az elképzelésnek, hogy az atom forgását a magban az elektromágneses mező vezérelheti.
Most derítsük ki, hogy a "sikertelen" kísérlet miként erősítette meg a professzor szavait a gyakorlatban.
Hogyan folytatódott a kísérlet
Kezdetben a tudományos csoport egy sor kísérletet tervezett végrehajtani a magmágneses rezonanciával, és ehhez egy eszközt építettek, egyetlen antimonatomból és egy speciális antennából áll, amely felelős volt egy erős mágneses tér létrehozásáért irányítsd az atomot.
Csak a kísérlet kezdetén, mivel a mágneses mező túlságosan erős volt, az antenna egyszerűen felrobbant.
Úgy tűnik, hogy a kísérlet sikertelen, és elölről kell kezdenie. Itt csak a rögzítő eszközök rögzítettek rezonáns sugárzást.
Csak a legátfogóbb tájékoztatás elvégzése után sikerült megállapítani, hogy a rombolás után az antenna erős elektromos teret kezdett létrehozni.
Így igazolódott az elméleti feltételezés.
Miért olyan fontos ez a felfedezés és mit ad a világnak?
A kérdés megválaszolásához először meg kell magyaráznia, mi a különbség a mágneses és az elektromos magrezonancia között.
Tehát, amint a tudósok kifejtették, ha allegóriát hajt végre biliárddal, akkor a magyarázat a következő lesz:
A mágneses tér nagy területet érint, és annak hatása oly módon ábrázolható, hogy ha egy labdát (atomot) zsebre akarunk hajtani, akkor ehhez az egész asztalt meg kell döntenünk.
De a nukleáris elektromos rezonancia befolyásolja a jel látszatát, vagyis az elektromos töltés meglehetősen az elektródára fókuszálható, és ezáltal egyetlen atomra hat.
A felfedezés fontosságát aligha lehet túlbecsülni. Valóban, most új távlatok nyílnak meg a kvantumfizika tudósai előtt, és hogy ez hány új felfedezést hoz, nem tudni. Ezen hatás alkalmazásával lehetővé válik még érzékenyebb elektromágneses mezők érzékelőinek létrehozása.
Tetszett a cikk, és még több ilyen tartalmat akartál látni? Ezután ne felejtsd el kedvelni és újra közzétenni a nyilvántartásokat a közösségi hálózatokon.