Mi a rejtélye annak az elemnek, amely 175 éve működteti a harangot az oxfordi laboratóriumban
Helló kedves vendégeim és a csatornám előfizetői. Ma szeretnék mesélni egy egyedülálló hívásról, amelyet az Oxfordi Egyetem Clarendon Laboratóriumában tároltak. Folyamatosan működik, és csak egy akkumulátor működik, amelyet 1840-ben telepítettek. Tudjon meg többet erről az egyedi kivitelről.
Ki hozta létre az "örök hívást"
A név által ismert hívás Oxford Electric Bell szakadatlanul működik, és kalapácsa (a kutatók számításai szerint) már több mint 10 milliárdszor csengett az egész idő alatt.
Az egész szerkezetet egyetlen elem táplálja - az úgynevezett száraz elem. Valójában ez az első típusú elektromos akkumulátor az emberiség történetében.
Ezt az akkumulátort Giuseppe Zamboni készítette 1812-ben. Nem tudni, pontosan milyen anyagokból készül az oxfordi hívás akkumulátora, de a klasszikus változat az az úgynevezett zambónium oszlop ezüst és cink fólia korongokból készül, amelyeket réteg választ el papír.
Fémfólia helyett az úgynevezett "ezüstpapír" is használható, amelynek egyik oldala cinkkel, a másik pedig aranyozással van bevonva.
Ugyanakkor az ilyen típusú elemeket szükségszerűen el kell különíteni a külvilágtól egy kénnel vagy bitumennel lezárt üvegpalackban.
Maga a harang Watkin és Hill műhelyében valósult meg. Aztán megszerezte R fizika professzor. Walker és így beesett Oxford falai közé.
Hogyan működik az örökös hívás»
A harang működési elve az elektrosztatikus vonzóerők alkalmazásán alapul, amelynek következtében a kalapács két tál között váltakozva 2 Hz frekvenciával érintkezik.
Az elektrosztatikus erők alkalmazása biztosítja az akkumulátor rendkívül alacsony áramfelvételét.
Természetesen a készülék kialakításában nincs semmi egyedülálló, az egész rejtély a zambónium oszlopokban rejlik. Végül is még mindig nem tudni pontosan, hogy milyen elemekből áll ez az akkumulátor, és milyen kémiai folyamatok miatt a mai napig minden működő és működő hívást táplálnak.
Az akkumulátor kinyitásának nagy vágya ellenére ezt senki nem fogja megtenni, amíg maga a mechanizmus le nem áll. Hány tíz, és talán több száz év után ez megtörténik, senki sem tudja megmondani. Ezért egy ilyen tartós áramforrás rejtélye megoldatlan marad.
Az Oxford Bell élénk példa arra, hogy annak ellenére, hogy az örökmozgó gépek lehetetlenek, egy átgondolt és hozzáértően megvalósított mechanizmus hosszú évekig működhet.
Ha tetszett az anyag, akkor feltétlenül iratkozzon fel és kedvelje. Köszönöm a figyelmet!