A házunk közelében készítettünk egy fából készült csúszdát, de a gyerekek jobban szeretik a hóhalmot.
Lányomnak és sok barátjának a szomszéd gyermekei közül ősszel készítettünk egy kis csúszdát a házunk kertjében. Úgy gondoltuk, hogy télen kitöltjük, és a gyerekek orsóról lovagolnak a csöveken.
A csúszda táblákból készült, különböző színűre festve. A csúszó felület linóleumlemezből készült, amelyen a gyerekek tökéletesen csúsztak. Természetesen, amikor esett, egy tócsa alakult ki alul, és a csúszda játékossá vált.
De amikor eljött a tél, kiderült, hogy a magasnak tűnő domb hirtelen szinte eltűnt egy hóréteg alatt. Gyerekek futnak végig rajta, de lehetetlen lovagolni, felkapva a sebességet belőle. Ezért egy ilyen szerkezet nem okoz érdeklődést. Sőt, valahogy észrevétlenül a gyerekeink felnőnek, és más érdekeik vannak.
Télen, eltávolítva az utakat, az összes havat egy kupacba dobták. És hamarosan olyan magas lett, hogy a gyerekek korcsolyázni kezdtek vele. Sőt, az olvadás alatt a hó megvastagodott, majd megfagyott. Lementek a dombról, felmásztak rá és jól érezték magukat.
Aztán úgy döntöttünk, hogy finomítjuk ezt a rögtönzött orsót, hogy a gyerekek biztonságosan felmásszanak rá. Lépéseket tettünk és vizet öntöttünk rájuk, hogy formában maradjanak.
Maga a domb tömörült, és fagyok alatt többször is tömlőből öntötték. Most igazi tekercs lett belőle.
Azóta, amikor az időjárás engedi, kertünkben igazi zarándoklat volt a szomszédok gyermekeivel. Szerencsére egy helyen nincs kerítés az építkezés miatt, a bejárat pedig teljesen ingyenes.
A gyerekek napról napra egyre lejjebb gurulnak, és egyre távolabb távoznak. Gondolkodni kezdtünk egy korlátozó tengely elkészítésén a kert végén, különben a kerítésnek csapódhatnak. Végül is a cső teljesen kontrollálhatatlan dolog.
Szeretjük, ha a gyerekek friss levegőn játszanak, akárcsak boldog gyermekkorunkban, ezért mindig készek vagyunk jó feltételeket teremteni számukra.