Hogyan támadta meg a Szovjetunió a Marsot, hozta létre és tette le a világ első síjáróját a Vörös bolygón

Több mint 50 év telt el azóta, hogy az emberiség történetének első űrhajója, amelyet a Szovjetunió mérnökei állítottak elő, elérte a Vörös Bolygó felszínét. Ez volt a "Mars-2" - a szovjet jármű, amelynek fedélzetén elhelyezték az első Mars-járót, a ProP-M-et (a Mars átjárhatóságát értékelő eszköz).

Az első rover feladata volt megmérni a talaj sűrűségét, valamint a leszállóegységet a Vörös Bolygó felszínéről készült első képek továbbításában. Erről a történelmi eseményről lesz szó a mostani anyagban.

Milyen ő, a történelem első roverje

Ahogy az űrrepülések gyakorlata mutatja, sokkal könnyebbnek bizonyult a Marsra repülni, mint egy leszálló járművet a felszínére tenni.

Mindez a bolygó erősen elvékonyodott légköréről szól. A világ első Mars-küldetését pedig nehezítette, hogy az űrszonda bolygóra érkezése közben tört ki erős vihar a felszínén, ami nem kis 5 hónapig tartott.

A Szovjetunió Mars-kutatási küldetése 1971 májusában indult, amikor egyszerre két állomást indítottak. 1971. május 19-én tehát felbocsátották a Proton-K rakétát, amelynek fedélzetén a Mars-2 volt, és mindössze kilenc nap elteltével Bajkonurból a Mars-3 AMS a Marsra ment.

Mindegyik rakéta tartalmazott egy olyan eszközt is, amely méretében nagyon hasonlított egy notebookhoz – ez az emberiség történetének első ProP-M Mars-járója.

Ezeknek az eszközöknek a fejlesztését öt éven keresztül a leningrádi VNIITransmash akkori szakemberei végezték. A munkát pedig A tervezőmérnök felügyelte. Kemurjian.

Elhatározták, hogy a Mars-2 és Mars-3 űrrepülőgépeket alapvetően új mozdonyrendszerrel szerelik fel. Akkoriban a Vörös Bolygó felszínéről a szakértőknek halvány fogalmuk sem volt. Felmerült, hogy a Mars talaja lehet szabadon folyó, és ilyen felületen a legjobb „síléceken” mozogni.

Ugyanakkor maga az első rover kicsi volt, méretei 25 x 22 x 4 centiméterek, súlya pedig mindössze 4,5 kilogramm.

Tehát a tudósok ötlete szerint egy ilyen „sílécekkel” ellátott eszköz óránként 1 méteres sebességgel tud mozogni. Ha akadályt észleltek, a készüléknek le kellett állnia, és várnia kellett a Földről érkező szakemberek parancsára. Így a tervezett megállásokat 1,5 méterenként kellett megtörténni, hogy korrigáljuk a jövőbeni irányt.

A ProP-M felszereltsége és képességei

Így a történelem első roverjeként úgy döntöttek, hogy elöl egy pár vékony rudat szerelnek fel, amelyek az akadályrögzítő érzékelők szerepét játszották. És ezeknek az antennáknak-antennáknak a segítségével a készülék képes lenne megkerülni a felmerülő akadályokat.

Természetesen tudományos műszereket is szereltek a készülékre: dinamikus sűrűségmérőt, valamint gamma-sűrűségmérőt. A telepített műszerek fő feladata a marsi talaj sűrűségének és szerkezetének meghatározása.

Ez volt a szovjet marsjárók fő feladata.

A készülékek vezérlését és felügyeletét a leszállóegységen keresztül kellett végrehajtani, magukat a készülékeket tizenöt méteres kábellel csatlakoztatták a modulhoz.

Kemény landolások és első lövések a felszínről

Sajnos a szovjet Mars-küldetés kudarcának fő oka a bolygó felszínén lezajlott porvihar volt. 1971. november 27-én tehát leszállás közben lezuhant a Mars-2 űrszonda (ez az első objektum, ami elérte a vörös bolygó felszínét).

És már 1971. december 2-án a Mars-3 állomás még elérhette a felszínt. Ez volt az első sikeres lágy leszállás egy másik bolygón.

Így röviddel a leszállás után az állomás üzemi helyzetbe lépett, és egy speciális modul segítségével kirakta a ProP-M-et a marsi talajra. Ezenkívül az állomás elkezdte továbbítani a Földre a Vörös Bolygó környező világának panorámáját.

A szakemberek legnagyobb megdöbbenésére a beérkező kép egy tömör szürke háttér volt, amelyen nem lehetett kivenni semmiféle megkülönböztethető részletet. És már 14,5 másodperc elteltével a jel megszakadt, és a kommunikáció örökre megszakadt a modullal.

Az epizód elemzése során a szakértők azt javasolták, hogy az antennákban ugyanaz az erős porvihar miatt az adó okozhat koronakisülést, vagy az akkumulátor, amely az egészet táplálta telepítés.

De a küldetés nem tekinthető teljesen kudarcnak, mert egy orbitális állomás maradt a marsi pályán. Külön kutatási programot készítettek számára, amely nyolc hónapig tartott.

Ez idő alatt a telepített érzékelők infravörös radiometriát, fotometriát, valamint a légkör összetételére, a bolygó mágneses mezőjére és a plazmára vonatkozó adatokat továbbították a Földre.

A szovjet járművek leszállóhelye sokáig ismeretlen maradt, és csak a kiváló minőségű képek elemzésének köszönhetően, amelyet V. Egorov (az asztronutika népszerűsítője és blogger) a leszállóhelyet a Ptolemaiosz marsi kráterében fedezték fel.

Ott ültették el az emberiség történetének első szovjet modulját, amelyen az első Mars-3 rover, amely soha egyetlen "lépést" sem tett "síléceivel" a Mars felszínén.

Tetszett az anyag? Akkor értékeld, és ne felejts el feliratkozni a csatornára. Köszönöm a figyelmet!