Mennyi fény Kínának

Helló kedves vendégeim és a csatornám előfizetői. A közelmúltban többször hallottam dühös véleményeket, amelyek szerintük fillérért adunk el külföldön villamos energiát, az országon belül pedig három úton értékesítjük.

Megértem, hogy az emberek többsége közös szinten gondolkodik, és nem lát nagy különbséget a nagykereskedelmi árban és a végső fogyasztói kiskereskedelmi árban. És sokan elkezdik szidni az energetikusainkat, mi a fény, és inkompetenciával vádolják vezetőinket. Különösen Kínát említik gyakran. Ebben a cikkben megpróbálom megérteni ezt a kérdést.

Érvényes árak és valós adatok

Tehát kezdjük azzal, hogy senki sem tudja pontosan, mennyibe kerül valójában egy kilowatt * óra az Égi Birodalom számára a nagykereskedelmi piacon. Mint mondják, ezek az információk üzleti titok.

És személy szerint csak közel három évvel ezelőtti adatokat tudok operálni. Tehát a 2018-as adatok szerint Kínának 2,7 rubel / kW * h áron adták el az áramot. És ugyanebben az időszakban, például a zsidó autonóm régió esetében az átlagos tarifa 3,8 rubel volt 1 kW * óránként.

És itt, a felháborodás hullámára számítva, azonnal ki akarok emelni egy nagyon fontos szempontot: az energiaexport ára és a végső fogyasztói ár két olyan érték, amelyeket nem lehet közvetlenül összehasonlítani.

A megfelelő összehasonlítás érdekében térjünk át az archivált adatokra, és derítsük ki, mennyibe kerül a villamos energia a nagykereskedelmi piacon a hazai piac számára.

Kiderült, hogy az első árzónában (Oroszország középső része és az Urál) egy kilowatt * óra költség körülbelül 1,25 rubelt tett ki, és a második árzónában (Szibéria) ez az ugyanazon kilowatt * óra ár megegyezett 0,8 rubel.

Ha már összehasonlítjuk ezeket a számokat, láthatjuk, hogy az Égi Birodalomban meglehetősen magas áron értékesítik az áramot. És hogy alábecsültnek nevezzük őket, a nyelv nem derül ki.

Ezen felül azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a Kínának értékesített villamosenergia-termelésből fennmaradó többlet. A szerződéses kötelezettségek szerint pedig Oroszországnak nincs kötelező legkisebb mennyisége az ellátásra.

Vagyis ha olyan helyzet áll elő, hogy a megtermelt energiát a hazai piacon teljes mértékben fel fogják fogyasztani, akkor fő exportőrünk, az Inter RAO egyetlen kilowattot sem fog eladni.

A villamos energia Kínába történő eladásából származó nyereséget pedig részben a távol-keleti tarifák támogatására fordítják.

Tehát mi történik? Ha ezt a kérdést felszínesen nézzük, úgy tűnik, hogy az energiamérnökeink egy fillérért eladják az áramot külföldön, és a helyi lakosságtól három bőrt szakítanak el. De ha részletesen megnézzük a kérdést, kiderül, hogy az országon belül meglehetősen magas tarifák ellenére külföldön értékesítjük az áramot, meglehetősen megfelelő áron.

Az érzékeny kérdéseket mindig kritikusan közelítse meg, és mielőtt levágná a vállát, mindent meg kell értenie.

Ha tetszett az anyag, akkor értékelje, és írja meg véleményét a megjegyzésekben. Köszönöm a figyelmet és vigyázzon magára!