A tudósok magyarázatot találtak a napkitörések során megjelenő "ujj alakú" képződményekre
1999-ben a tudósok egy szokatlan jelenséget figyelhettek meg, amely közvetlenül egy napkitörésben történt. A fő különbség a többi fáklyához képest az volt, hogy ez alatt a bizonyos fáklya során lefelé irányuló áramlást észleltek, mintha az anyag nem repült volna el a Naptól, hanem visszaesett volna rá. A csillagászok úgy döntöttek, hogy megállapítják, milyen jelenségről van szó, és milyen folyamatok váltották ki.
Szokatlan természeti jelenség és valószínű magyarázata
Ezt a jelenséget szuper-arcade leáramlásnak (Supra-arcade downflows SAD) nevezik, és annak a tanulmány aktívan részt vett a Harvard és a Smithsonian csillagászok nemzetközi csoportjában intézmények.
Így aztán sok kutatás után a tudósok végre teljesen logikus magyarázatot találtak erre a jelenségre.
Kezdetben azt feltételezték, hogy az SAD-jelenség az úgynevezett mágneses újrakapcsoláshoz kapcsolódik, amely folyamat a mágneses mezők ütköznek, összeomlanak, és abban a pillanatban hatalmas mennyiségű energiát szabadítanak fel, majd gyorsan helyreállítják.
A tudósok ezt azzal hasonlították össze, hogy mi lenne, ha egy gumiszalagot nagyon megfeszítenél, majd a maximális nyújtásnál egyszerűen elvágnád a közepén.
És eleinte a tudósok azt sugallták, hogy ezek a megfigyelt sötét lefelé irányuló áramlások jogsértés következményei mágneses mezők, amelyek a napfény után mintegy „visszatérnek” a Napba vaku.
De volt egy nagyon fontos árnyalat. A legtöbb megfigyelt áramlás, amelyet a tudósok észlelni tudtak, „túl lassúnak” bizonyultak.
Ez a "lassulás" nem illett bele a klasszikus újrakapcsolás szokásos mintáiba, amelyek csak azt mondják, hogy ezeknek a lefelé irányuló mozgásoknak gyorsaknak kell lenniük.
Ennek az anomáliának a magyarázata érdekében a tudósok a NASA Solar Dynamics Observatory segítségével elemezték az összegyűjtött adatokat. Ezt követően a folyamatban lévő napkitörések háromdimenziós modellezését végezték el gondos megfigyelésükkel. És ez az, amit a csillagászoknak végül sikerült kideríteniük.
Ahogy a megfigyelések kimutatták, az SAD nagy része nem mágneses kapcsolódás következtében jön létre, hanem egymástól függetlenül, két különböző sűrűségű „fluidum” kölcsönhatása következtében jön létre.
Valójában ez a folyamat a víz és az olaj keveréséhez hasonlítható – két különböző sűrűségű folyadék instabil, és végül elválik.
Tehát a megfigyelt sötét sávok olyan területek, ahol a plazma vagy teljesen hiányzik, vagy sűrűsége lényegesen kisebb, mint a környező térben.
A tudósok továbbra is figyelemmel kísérik a SAD jelenséget, valamint a Napunkon előforduló egyéb folyamatokat. Ez lehetővé teszi mind a mágneses újrakapcsolás folyamatának, mind a plazmamentes régiók kialakulásának jobb megértését.
A tudósok meg vannak győződve arról, hogy a csillagunkon zajló összes folyamat megértése lehetővé teszi számunkra, hogy pontosan előre jelezzük az olyan jelenségeket, mint a napkitörések, és minimalizáljuk azok lehetséges negatív következményeit a Földön.
Napunk még mindig sok titkot és rejtélyt őriz, és senki sem tudja, mit fedeznek fel még a jövőben. Ezért érdeklődéssel követjük az új kutatásokat.
Nos, ha tetszett ez az anyag, akkor ne felejtsd el értékelni, és iratkozz fel a csatornára is, hogy ne maradj le az új kiadásokról.
Köszönöm a figyelmet!